Csík Antalógia : Csík Antal helytörténész az Új Kun-Majsa újságban megjelent publikációi

Nyomtat

altCsík Antalógia: Csík Antal helytörténész az Új Kun-Majsában megjelent publikációi. - Kecskemét : Majsa Alaptívány, 2009

"Az otthon szaga csap ki e könyv lapjai közül. A hajnali kenyérsütés illata vagy a tanyákat körülvevő olajgarádé. Halljuk a kör alakú szárazmalmokban cammogó lovak lépteinek zaját, a szélmalmok lapátjainak zúgását, a vándorköszörűs kuncsfttoborzó rikoltását, a főtéri légtérben kavargó hontalan varjak otthont kereső, kétségbeesett károgását. Látjuk az épülő templomot, a betyárnótáktól hangos Bagolyvárat, a gyerekzsivajos Fatornyos iskolát, a Kálvária tornyaira rögzített drótkötelek feszülését. A bajlátott Szülőföld születik újjá ezekből az apró kis múltidéző történetekből. Szűkebb hazánk, Kiskunmajsa." - írja Kozma Huba rendkívül bensőséges előszavában.

A találó és kifejező című kötet egy kivételesen gazdag életpálya 92 cikkének tematikus gyűjteményét tartalmazza. Az 1. fejezet történelmi múltunkkal foglalkozik (pl. avar kori leletek, jászok története, Majsa legbecsesebb írásos emléke, 1848 majsai eseményei, betyárvilág, Don-kanyari emlékek), a 2. fejezet már tájunk éghajlatáról, az 1940-es árvízről, őseink időjárásáról mesél. A 3. fejezet feltárja településünk múltját (pl. piacterünk viharos élete, Fatornyos iskola, a zárda múltja, majsai harangok, majsai millennium), a 4. rész őseink mindennapi életét mutatja be (pl. cséplés, lóhajtotta szárazmalom, kenderfonás, szövés, takácsok, pipák és pipások, étkezés). Az 5. fejezet a "társadalom motorjairól" (bognárok, kovácsok, nyomdászok, gyógyszertárak, néprádió, majsai sajtó, légi közlekedés, kereskedelem, kéményseprők, vágóhidak, kiskönyvtárak) szól, míg a 6. jeles személyiségeket mutat be (Kovács Ferenc utolsó kántor-tanító, Weisz Lipót, a világhírű Korda Sándor filmrendező nagyapja, Zsidó Péter és Takács István Kiskunmajsa történetének első kutatói, Páll Lajos festőművész, Kulcsár Mária naiv festő, Péter-Szabó Ferenc festő, címfestő, műszaki rajzoló). A 7., zárófejezet régmúltunk hétköznapjairól, ünnepeiről (anekdoták, eredetmondák, ráolvasások, mondavilág, búcsúk, húsvét, pünkösd, karácsony, stb.) mesél. Az egész könyv egyedi, mesélő, feltáró, s a tények mögött is nagyon személyes.

Ahogy Csapó Árpád fogalmaz utószavában: "Ez a kötet nem más, mint önéletrajz. Ne tedd fel még a polcra türelmes olvasó, lapozz vissza az elejére, s olvasd el megint."

Kiskunmajsa : Majsa Alapítvány, 2009