2019. szeptember 30-án délelőtt 9-12 óráig szeretettel várunk minden érdeklődőt mesefimek vetítésére. Meselánc- és mesefűzér csoportokkal, érdeklődőkkel.

 „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. „(Bruno Bettelheim)

Népmeséinket szeptember végén, Benedek Elek születése napján ünnepeljük. Ez egy új ünnep, de annál érdekesebb és izgalmasabb. Fiatal ünnep ez, 2005 –ben fordult a Magyar Olvasástársaság fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása, a bennük élő bölcsesség tovább hagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. A mag termékeny talajba hullott, s már 2005. szeptember 30-án meg is rendezték a népmese napját. Mi a célja? Az, hogy e napon országszerte a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, gyerekek és megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel forduljanak a népmesék felé. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket! „A honfoglalás idején már voltak varázsmeséink és tündérmeséink is. Például az égig érő fa motívuma népmeséink legrégibb eleme.

A mese jellemzője, hogy az önfeledt gyönyörködés örömét adja meg, elvezet a prózairodalom szeretetéhez, és eszköze a világ, a társadalom, az anyanyelv megismerésének.  De éppen ennyire fontos, hogy a mese igazságos világot mutat be: a jó elnyeri jutalmát, a küzdelem nem hiábavaló. Ez bizony fontos, hogy képzeletben a gyermek megküzd a sárkánnyal és legyőzi. Lelkében megharcol a gonosszal és le is győzi. A magyar népmesekincs gazdag nemzetközi motívumokban, hiszen a történelmi múlt, a más néppel való kapcsolat lehetővé tette az ilyen meseelemek és mesetípusok beolvadását. A Magyar Néprajzi Lexikon ezt írja a meséről: „a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb műfajcsoportjának egyike”. Egy lényeges dolgot azonban kiemel: a népmese alapvetően szóbeli voltát. A kukoricafosztás, tollfosztás és más közösségi események idején, s a hosszú téli beszélgetések alkalmával csak azok mondtak mesét, akik azt a legszebben, az adott közösség igényeinek legmegfelelőbb módon tudják megszólaltatni. Az ilyen mesélőket meg is hívták a nagyobb jelentőségű összejövetelekre. A mesemondás-mesehallgatás egyik jellemzője, hogy a hallgató a mesét a mesemondóval együtt élvezi. Ma a mese hatásmechanizmusát kutatják, tanulmányozzák. Elismert szakterület lett például a mesepszichológia, mesepedagógia, ma már lehet tudni, hogy mikor miféle mese hat - ez jó akkor is, ha az emberek ösztönösen ezt már évezredek óta használják tanításra, gyógyításra – Meséljünk nap mint nap!