 |
A XXVII. Majsa Napok Főtéri Sokadalom programsorozatának egyik kulturális eseménye volt Pál Feri atya – mentálhigiénés szakember, katolikus pap, több könyv szerzője – közönségtalálkozója. |
A nagy érdeklődésre való tekintettel a művelődési központ színházterme adott helyet a találkozónak. Jó döntés is volt, hiszen a 300 fős megtelt táblát igencsak ki lehetett volna tenni. Pál Feri atya országszerte népszerű író és előadó. Titka? Közvetlensége, humora, szerénysége és nyitottsága. Az előadás igen nehéz témát boncolgatott: Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig… mindannyiunk életében vannak „libikóka” pillanatok. Könyveiből és előadásaiból sokat meríthetünk.
„Nehezen megszerzett egyensúlyunkat könnyen elveszíthetjük, aminek oka lehet valamilyen külső történés, változás, trauma, de akár belső átalakulás is, amelyet nem mi kívántunk, és tehetetlennek érezzük magunkat vele szemben. Például: a munkánk, amit korábban kifejezetten szerettünk, már nem elégít ki, sőt, nehezen hordozható teherré válik. Vagy: rémülten tapasztaljuk, hogy megváltoztak partnerünk iránt az érzéseink, már nem vagyunk boldogok vele. Ami volt, elmúlt, most pedig nem tudjuk, merre tovább. Ez az állapot érthető módon nagy bizonytalansággal, stresszel, gyakran bénult rémülettel jár együtt. Az egyensúlyvesztés azonban nem tragédia, csupán átmeneti időszak két életszakasz között - de lehet belőle akár tragédia is, ha félreértjük, és kétségbeesésünkben rosszul reagálunk. Vajon mibe kapaszkodhatunk a nehéz, képlékeny időszakokban? Miből meríthetünk ilyenkor erőt? Milyen módszereket, technikákat érdemes kipróbálni? Mi segítheti a tájékozódásunkat? Miként fejezheti ki a testünk tünetek, betegségek formájában a kóros egyensúlyt? Mikor és miért lehet hasznos az egyensúlyvesztés? Hogyan indulhatunk kifelé a káoszból?” – részlet a könyvismertetőből.
Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig - milyen egyensúlyi állapotra törekszünk? Általában mind kiegyensúlyozott életre vágyunk, de mit is jelent ez? Hogyan képzeljük el? Gyakorlati példákon keresztül tárja elénk – az egyensúly nem minden esetben kifizetődő és vezet boldogsághoz. Szenvedélybetegek életéből, párkapcsolati esetekből és családi mintákból hozott megtörtént eseteket. Energiákat veszünk ki egymásból és önmagunkból. Ez pedig felbillenti az egyensúlyt. Akár munkahelyi konfliktusok, vagy baráti elhidegülés, egy félreértett mondat is elég a kibillentett egyensúlyhoz. Sokszor az adott szituáció csak kiborítja a hordott sérüléseket – mint kiváltó ok. A hangsúly a mögötte, a bennünk zajló hordozott vagy régmúltból cipelt sérelmeken van. Pedig a leves nem azért borul ki.
Mire van szükségünk? – Pál Feri Atya nagyon jó példákat „játszott el” a drámapedagógia eszközeivel. Szükség van a szenvedélyre. Szükség van a biztonságra. Szükség van az önérvényesítéshez az alkalmazkodáshoz. A belső szabadsághoz, amely akkor jelenik meg, ha mindezt betartva egy stabil állapotot hozunk önmagunkban és a környezetünkben létre. Mind erre nagy ellenség az unalom és a félelem. Ekkor fordulnak el egymástól a felek. Kialakul a bizalmatlanság és a belső bizonytalanság, szorongás, félelem, egyensúlyvesztés. Az élet örökös libikóka. De! A lejtő is lehet segítség egy cél elérésében, és az emelkedő is eljön mindenki életében. Állandó egyensúly nincs. Állapot van. Út van odáig két ember között. A pillérek híddá alakulnak, mert építik folyamatosan. Az egyensúly is ilyen. Az építkezés pillérekből áll össze. A híd áll. Ha! Gondozzák, kezelik, mérik, figyelik. Ahogyan a kapcsolatokban, saját életünkben is. Ha gondozzuk a kapcsolatot a családi életet, a munkahelyi, vagy baráti életünket kölcsönösen - akkor fenntarthatóbb az egyensúly állapot. Pl. Nem helyezhetjük előtérbe egyidejűleg a családot és a karriert, mivel állandó bűntudattól fogunk szenvedni, amikor az egyik éppen előtérbe kerül a másik rovására. Tehát ki kell tűzni egy célt. Például amíg a gyerek hároméves lesz, addig a munkát háttérbe szorítani, ezt követően pedig egyre több időt adni saját magamnak arra, hogy érvényesítsem önmagam. Így nem lesznek magunkkal szemben túl magas elvárásaink. A szélsőség nem segít. A figyelem egymáshoz igen. Önmagunkhoz is. Az egyensúlyhoz is. – mondja Pál Feri Atya és közben sokszor felnevet az értő közönség. Tapsok jelzik, hogy a hallgatóság együtt lélegzik a történettel, az előadóval. Állva és hosszú vastapssal zárul a közönségtalálkozó - egy következő találkozás reményével. Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig – egy könyv az útkeresésről és a megküzdésről…
Boldogság, Család, Élet és Pszichológia, Mentálhigiéné, Önismeret, Párkapcsolat, Pozitív pszichológia, Stressz – a kulcsszavak segítséget, vagy figyelmeztetést adhatnak. Használjuk, amit magunkkal vittünk… zárta le a találkozót dr. Törökné Kuklis Edit könyvtáros, a találkozó moderátora.
A művelődési központ aulája tele. Beszélgetnek egymással az emberek. Könyveket a Kulcslyuk Kiadó közreműködésével dedikáltatnak hosszan. Közös fényképek születnek. Kellemes az atmoszféra. Pál Feri atya harmóniát sugárzó személyisége áthatja az érdeklődőket. Egyensúly született.
Pál Feri atya könyvei kölcsönözhetőek és előjegyezhetőek könyvtárunkban. A közönségtalálkozó ajándékkártyáit a kiskunmajsai Városi Könyvtár jóvoltából Fejes Melinda készítette.
„Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel.” (Pál Feri Atya)
A közönségtalálkozó a Konecsni György Művelődési Központ és
Kiskunmajsa Város Önkormányzata támogatásával jött létre.
