Az év legkedvesebb csoportja, a Fogyatékos Személyek Nappali Intézménye lelkes csapata látogatott el a könyvtárba.

Egy „ismerkedés a kultúrával” téma köré jöttünk össze. Könyvtárosként -kulturális szervezőként is emberekkel foglalkozunk, szolgáltatunk, segítő és közvetítő szerepvállalás a könyvtáros szakma is. A könyvtárak is. Mégis vannak pillanatok amikor a szakember a még inkább szakmai társát szeretné segíteni, de csak a saját területén levő szakmai és emberi attitűdöket tudja hozzátenni. De akarjuk a közös jót -és ez a legfontosabb szándék. Amikor a FONI (Fogyatékos Személyek Nappali Intézménye) vezetője megkereste könyvtárunkat - tegyünk valami közöset az ottani „lakóknak” – azonnal igent is mondtunk. Korábban is voltak hagyományaink - így folytassuk. Torma Ágika vezetőasszony csak annyit kért, kicsit hozzuk közelebb „egymást” – emberi tartalomban és minden kulturális, művészeti ágban segítsük partnerré a gondozott kis - nagy emberkéket.  Bevallom, nagyon izgultam. Annyira akartam mindennel és mindenemmel készülni. Szakmailag és emberileg is. Szívügy lett belőle. Szeretetügy lett belőle. Nevetésügy lett belőle. És boldogságügy lett belőle. Megismerkedtünk egymással, a környezettel.

 Volt mese, irodalom, élettörténetek, kívánság-csillagszórás, dalolás, játszósdi, zene és dobpergés, táncolás, ritmusok, babzsákterápia a tengeren, a hegycsúcson és hajóban himbálózva, minitorna és alkalmi zenekari hangverseny. Írtunk a Mikulásnak és kaptunk ajándékot is. De leginkább egy csodálatos délelőttöt! Önismeretről, empátiáról, egymásra figyelésről, gondoskodásról!  Ma a szeretet melegítette be a termünket. Kicsiny simogatások, érintésekből - ölelések - a szorongásból oldás lett. Csodálatos emberek vettek körbe. Mindannyian bevackoltunk a babzsákok kuckójába. A saját bölcsőmelegünkben egyszerre jöttek majd érkeztek a megnyílások...szót - szavak, könnyeket - kifakadó mondatok követték... A csendes összebúgás, dúdolás, varázsmesék gyógyító ereje mellett összeölelkezve. Beszélgettünk.  Mindenről. Kinek, mi volt abban a pillanatokban, órákban fontos. Spontán kitárulkozások a szeretetnyelv és testbeszéd minden formája megnyilvánult. Feloldódtunk. Sokat mókáztunk, nevettünk...boldog arcokat láttam magam körül! S a csoda velem történt...boldog voltam. Hagytak. Fátyolos szemmel néztem és csillogókat kaptam. Ma nekem kellett volna ismereteket adni! Tanítani. De engem tanítottak ezek a csodálatos, derűs, erős emberek, emberkék. Szívükkel, szemükkel, szavakkal, tetteikkel. Megsimogattak, megöleltek. Megvigasztaltak. Megnevettettek, s tele volt a szívem. Az üresedő szívem kapott akkora szeretetet, hogy újjáéledt. Mikulás ide, karácsony oda - nekünk ma volt ajándék nap. Köszönöm, hogy általatok újra értékelni tudom, amim van. Ahogyan vagyok. S minden egészséges ember. Talán adhattam valamit én is. Csak remélni merem...eltörpül a napi panaszkodás ennyi kedves, erő láttán...fantasztikusan nagy szívetek van! Szereteterővel vagytok megáldva. Ma a könyvtárosok, könyvtárlátogatók – mi kaphattunk Tőletek egy emberi csodát – ti voltatok a nagy Tanítók. Az életről. A szeretetről. A megbecsülésről. A segítségről. A közösségről, ahol tudnak szeretni. A FONI dolgozói - segítő szakemberek   - előtt minden tisztelet – munkájukhoz és gondolkodásukhoz. Az emberi életről, értékekről. Folytatás következik.  -Köszönjük.

KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT, FONI!