 |
Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas, Príma Primissima díjas író, újságíró, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje elismerésben is részesült. Ezen kívül az 50 legbefolyásosabb magyar nő között tartják számon Magyarországon és a 10 legsikeresebb nő egyike hazánkban. |
Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, publicisztikái számos más folyóiratban és magazinban is megjelennek. Lázár Ervin a kedvenc írója. Négy gyermeke, hét unokája és Kedves Férje várja otthon. Megjelent több regénye, novellája és története:
- Legkedvesebb meséim
- Pipacsvirágom
- Bodobács
- Egyszer volt
- Hol nem volt
- Lábujjhegyen
- Ómama és a főpincérek
- Toronyiránt
- Pókfonálon
- A temesvári lány
- A szőlővirág illata
- Káprázat az élet!
- Álmok kertje
- A kifutófiú szerelme
- Történetek útközben
- Egyszer volt. Történetek, találkozások;
- Lábujjhegyen. Történetek útközben
- Hol vagy? c. kötete 2017-ben jelent meg.
A csoda bennünk van - Hogy miért ezt a címet választotta? Mert hiszi, hogy minden emberben ott az isteni. Tényleg mindenkiben. A tetovált fiúban és a nyolcvanöt éves néniben. Ezért nem múlik benne a vágy a találkozások után, mert segítenek az élet mindennapjaiban. Sok a szomorúság, a szegénység a nehézségek. Sorsok, életek. De az élet azért született, hogy ÉLJEN! Meg kell látni önmagunkban és a körülvevő világunkban azt a csodát, ami létezik. Hinni kell benne, keresni, észrevenni, használni. Elismerni. Megsimogatni és megtartani. Az ember jóságból táplálkozik! – ezekből a vágyakból, érzésekből, megtapasztalásokból, a történetekből születnek az írásai, és talán a végtelen kedvessége és nyugalma is ennek köszönhető. Írásaiért ezrek rajonganak, akár a Nők Lapjában olvassák, akár bekötve! A betűk most életre keltek, és Schäffer Erzsike írónő mesélt nekünk! Tényleg csak ki kell nyitni a szemünket és fülünket? Igen. De nem csak azt! A szívünket is.
Együtt voltunk részesei a csodának több mint két órán át, ami csak tovasuhant rajtunk, mint a múló idő… pedig hallgattuk volna ezeregy éjszakán át. Mert Erzsike úgy tud beszélni is, ahogyan ír. Rólunk szól, hozzánk szól. Minden könyvében a valós történetek, és minden mondata a közönségtalálkozón hozzánk és rólunk szólt. Csendesen, kedvesen, humorosan vagy némi öniróniával. Amilyen az élet. Amilyenek az emberek. Olykor líraian, meglebbent hangon mesélt a megpróbáltatásokról az ÚT-ról, amely mindenkinek a sajátja, mégis sok a közös pont. Az életmesék – mindig igazak. Ebben kell a sajátunkat megtalálni, megélni és észrevenni benne a jót. A nehézségekben is az elfogadást. Bölcsen. Tisztán. Egyszerűen. Hívjuk segítségül a gyermeki énünket, a játékosságot! Nem szabad nem figyelni! –Figyeljünk egymásra… ahogyan a vonaton szoptató édesanya megszelídítette a harsogó fülkét. Ahogyan a harsány, dackorszakot élő tinik vadulását egy kisgyermek tiszta és kedves, ártatlan beszélgetése a kamaszokkal – amivel megsimogatta és lecsendesítette a tinik lelkét… na, ezek a pillanatnyi kis apró csodák naponta. Születés – szerelem – elmúlás részei az életnek. „A szent pillanatokban nincs jelen az ördög!” – hittük el Schäffer Erzsikének – akit a teltházas könyvtár vendégei lélegzetvisszafojtva hallgattak, fogadtak be élettörténeteket, sorsokat és utakat.
Erzsike a saját életéről is mély őszinteséggel, humorral átszőve beszélt. Az unokáiról, gyermekeiről, imádott férjéről is mesélt. Megedződött az életében. A siker egy kis része a mozaikoknak a többi a saját sorsunk, kövezve vagy napsugárba borítva – de ÉLETTEL LEGYEN TELE!- „Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk!” – (Simone Weil) – és mindenkiben élni kezd ez a mondat! – A pipacsvirágok a réten pirosabbak és nevetnek a bodobácsok. Toronyiránt az álmok kertje, ahol pókfonálon a temesvári lány lábujjhegyen keresi a kifutófiú szerelmét… hol vagy? – Káprázat az élet! –mondja csendesen, jóságosan Erzsike, akinek arca is kipirul, hangja biztató és rebbenő egyszerre. A szeme, hogy tud mindenkire mosolyogni? – kezével, a szépíró kezével Mindannyiunkat megsimogat, átölel. Különleges csend üli meg a rendezvénytermet. A nézőkkel kezdünk hinni a csodában. A napsütés bevillan a könyvtár ablakain. A teremben kis lámpások gyúlnak – az emberek szemei ragyognak így. A reményé. Az élethez való hité.
Mindannyiunkban leperegtek saját életünk emlékkockái. Mindannyiunk lelke halkan felsóhajtott ezen a délutánon. Mintha mázsás terheket tettünk volna le… és a mosolyok megindultak a lelkekben, a szívekben és a szemekben. Sokan átölelték vagy megfogták egymás kezét. Anya a lányát, barátnő a fiú vállára hajtotta fejét, mindenki keresett egy szempárt, akivel összemosolyogtak. A csoda tényleg bennünk van! – hittük el ma este Erzsikének. Reméljük, sokáig kitart! Hála– egy fontos tanítás, üzenet. Éreztük.
Schäffer Erzsike írónő nem szomorúságot vagy vidámságot akart ma este mesélni. Hanem az életet magát. „A marsallbot ott van a ridikülökben! Nevess, ölelj vagy faxolj! „– idézte Gyurkovics Tibor író barátját. S mi nevetve értettük az üzenetét.
Hosszan, állva tapsolta a tisztelt közönség Schäffer Erzsikét, az Embert, az Írót. Több mint egy órán át dedikált, beszélt, figyelmesen hallgatta az olvasóit.
Az Ő szemében is ott csillogott a kis lámpás… az olvasói gyújtották meg ma este… kölcsönös hálával. KÁPRÁZAT AZ ÉLET! – köszönjük! – zárta le az estet dr. Törökné Kuklis Edit könyvtáros, az est moderátora. A könyvtár sötétedéskor zárta kapuit, de a lámpások világítottak. Ahogyan Szalézi Szent Ferenc Imája – Mindenkihez szóló üzenet az élethez.
Schäffer Erzsébet írónő könyvei a könyvtár polcairól is kölcsönözhetőek.
