 |
"...nincs a jövő életre hasznosabb, egészségesebb, erősebb és magasztosabb, mint valami jó emlék, kivált az, amely még a gyermekkorból, a szülői házból származik... Ha az ember sok ilyen emléket visz magával az életbe, akkor meg van mentve egész életére." Dosztojevszkij |
E gondolat jegyében kezdődött november 27-én Paskuj Iván fényképészmester, helytörténész népes közönség előtt tartott izgalmas előadása. A vetítettképes előadás aktualitása az első világháború kitörésének centenáriuma és a magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulója volt. E két esemény helyi vonatkozásai kapcsán beszélt a Majsán található első világháborús emlékművekről és a zsidótemető történetéről, a zsidó vallásról és a majsai zsidóság életéről.
Majsán a régi hősi emlékmű és országzászló 1940-ben került felállításra. Erről az eseményről láthatták az érdeklődők a meghívót, az ott készült fényképeket, illetve hallhattak korabeli újságcikkekből idézeteket. Végigvezette az emlékmű történetét a jelenig, a november 11-i 11 órai megemlékező ünnepségig. A Jonathermál Zrt. 2014. október 3-án állított szobrot az első világháború áldozatainak emlékére. Erről az eseményről is képes beszámolót láthatott a közönség.
Az előadás második részében virtuális sétát tehettünk a majsai zsidótemetőben, ezzel emlékezve az ott nyugvókra. Az előadás legérdekesebb része a sírkövek motívumairól szóló elemzés volt. A ma már zárt temető megmentéséről, gondozásáról szintén újságcikkekkel és fényképekkel gazdagon illusztrált információkat kaphattunk.
Zárásként Paskuj Iván Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek c. versének felolvasásával ajándékozta meg a hallgatóságot.
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
|
Két keze érted dolgozott csak |
|
Most vár valahol megfáradtan |
|
Amit akkor elfelejtettél |
A szíve érted dobogott csak |
|
|
S ha olykor nagyon elfáradtál |
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza |
