"Ó, ha akkor tudtam volna, hogy milyen boldog vagyok" - jutott eszébe Győri-Nagy Sándornak Fekete István Ballagó idő című életrajzi regényéből egy mondat programsorozatunk évnyitó, első beszélgetésén. Nagy írónk szellemisége szőtte át az estét. A két helyi alkotó személyiségének, életének ellentétéből indultunk (férfi-nő, értelmiségi-fizikai munkás, csendes-beszédes, Alföld (Kiskunmajsa) - Dunántúl (Mágocs), stb.), hogy aztán megtaláljuk a közös pontokat, s eljussunk a legteljesebb harmóniáig.

Vedresné Nagy Ibolya először a Bori című önéletrajzi, gyermekkort idéző novellájával szólalt meg Faludi Éva tanárnő hangján, s szépen kezdtek előjönni a közös pontok: a gyermekkor csodái, az állatszeretet, az alkotás, világlátás hasonlóságai.

Ahhoz képest, hogy Figura László fafaragó első mondatában elnézést kért: "Nem a beszéd a kenyerem, hanem a vésőforgatás", ízesen, szépen öntötte szavakba mindazt, amiről eddig úgy gondolta, csak a vésővel tudja megformázni. S ki hitte volna, hogy a fafaragásra is igaz: ahogy egy írás sincs kész soha (egy jellemző jelenet: míg Balogh Ramóna - a Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanulója - felolvasta a Top secret című novellát, Vedresné Nagy Ibolya próbálta csendesen, csak a beszélgetőtársaknak kommentálni: "itt egy szóismétlés", "itt javítanom kellett volna"), úgy a faragást is csak abbahagyni lehet. Hiszen a továbbfaragásnak az lesz az eredménye, hogy elfogy az anyag (míg az író legalább hozzátehet művéhez). Elfogyott az idő is, hosszúra nyúlt az este. Legközelebb más (Bozóki Szilvia szóhasználatával élve) "majsaricumot" ismerhetünk majd meg.
Szeretettel várjuk Önöket akkor is!
Gy. G.

Köszönjük a szponzorok: Catel a független média, http://www.majsainfo.hu/, az Új Kun-Majsa, a Művelődési Központ és TURINFORM Irodája, a Magyar Ökoszociális Fórum és a Rádió Majsa támogatását!