Hétfőtől szombatig gyerekkacagás, hancúrozás vette át a hatalmat a könyvtárban.

A Könyvmolyosok Csapata - sok-sok pici és nagyobbacska gyermek - jött el hozzánk, hogy együtt tölthessünk egy varázslatos, játékos, kézműves hetet a mesék, történetek birodalmában, ahol mindenki főszereplővé válhatott.
 
A táborban többek között gyöngyfűzéssel, rajzolással, festéssel, olvasással, szöveg- és szerepértelmezéssel, bábkészítéssel, díszletkészítéssel, bábozással, mozgásos játékokkal foglalkoztunk, valamint vendégül láttuk a Honismereti Tábor lakóit is – velük játékos labdavetélkedőt szerveztünk, részükre ajándékot készítettünk.

„Minden gyerek más. Minden család más. És mindenkinek más a sorsa.”
(D. Tóth Kriszta: Lolával az élet)

Amikor az Ünnepi Könyvhét és A Családi Olvasás Éve alkalmából D. Tóth Kriszta újságírót, írót meghívtuk könyvtárunkba egy – kérésére – kötetlen beszélgetésre, nem tudhattuk, hogy a kicsit kockázatosnak gondolt újítás beválik. A rendezvényre küldött meghívónkkal meghívtuk ugyanis az egész családot. Jöttek kicsik, szülők, nagyszülők.

„Bármilyen mély volt az álmuk, mind megérezték, hogy valami elkezdődött, valami megtörtént, s valami más felébredt.”
(Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók)

Balázs Géza volt a vendégünk

„ A magyar nyelv nemcsak „önmagától” ilyen jó, mint sokan hirdetik, hanem
azért, mert mindig  voltak nyelvi kultúránknak munkásai, akik tették a  dolgukat.  
Hol nyelvújítók, hol írók, hol „Beszélni nehéz!”-körösök.”
(Balázs Géza bejegyzése a Beszélni nehéz!-körösök Vendégkönyvébe)

" ... vedd tudomásul, hogy te vagy az ajándék!"
(V. Kulcsár Ildikó: Te vagy az ajándék!)

Ez az idézet van abban a kis piros útibatyuban, amit a közönség érkezéskor (nehogy valaki kimaradjon), vendégünk pedig búcsúzáskor kapott meg. A pici batyuba még sok minden belefért: mindenki hazavihette benne azt, amit számára ez az este jelentett. Derűt, humort, férfifricskát, öniróniát (nőifricskát!), de bánatot is. Mert anyák napjához közeledve nem maradtak ki a szomorú, vagy szomorkás írások sem (Paradicsom utca, Margitka a világ körül).

Idén is versmondó versennyel ünnepeltük a költészet napját. Sajnos ebben az évben a József Attila születésnapjához kötődő versenyen nem vettek részt a  Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákjai, mert más elfoglaltság miatt lemondták szereplésüket. Az emiatt szokatlanul rövid délutánon 20 verskedvelő kisdiák szabadon választott versét hallgathattuk meg, a megmérettetésen 5 általános iskola (Általános Iskola - Csólyospálos, Arany János Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde - Kiskunmajsa, Gy. Szabó Béla Általános Iskola - Szank, Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvoda - Kiskunmajsa, Szent László Általános Iskola - Jászszentlászló) tanulója vett részt. A hangulat megalapozásáról az Egressy Béni Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei (Czikkely Anna, Kapás Zsanett, Rácz Ildikó, Telek András) gondoskodtak, tanárnőjük, Truczka Ágnes vezetésével.

Lukács Sándor: Addig néztem

Addig néztem, míg elnyelt a virág,
azóta illatos kelyhében lakom,
szirmával együtt ébredek,
s ha csukja, csukom én is az ablakom.

Csak szó. De szépen összeszerkesztve: költészet. Bordó papír, ezüst szalag, ezüstszínű toll: kellékek. Ezek együtt: tárgyba vésett költészet, emlék. Ő írta, mi készítettük. Ezt vihették haza azok, akik Lukács Sándor Jászai Mari-díjas érdemes művész és költő saját verseiből és az ihlető történetekből összeállított estjére eljöttek.

Immár 11. alkalommal hívtuk közös játékra a vállalkozó kedvűeket - most korhatár nélkül. Az Internet kultúra népszerűsítését szolgáló, világméretű programsorozat kezdeményezője az Internet Society - a magyarországi könyvtárak pedig az elsők között kapcsolódtak a felhívásához.

"Aki megment egy életet, az egész világot menti meg."- a Talmud örökérvényű mondata lett a mottója a kiskunmajsai Városi Könyvtár rendezvényének. Rémánné Halmosi Éva és Fritmanné Szabados Ágota, a Halasi Állatotthon munkatársai beszélgettek Bozóki Szilviával, a Rádió Majsa munkatársával és az érdeklődő közönséggel az otthon megalakulásáról, mindennapi életéről, németországi kapcsolatairól, az örökbefogadás lehetőségeiről, feltételeiről, költségeiről.

Idén sem volt hiány izgalomban. Ahogy a jelentkezők nagy száma is mutatja, a gyerekek tanultak a mesékből, és hősökhöz illően próbálták leküzdeni az akadályokat. Volt, akinek ez helyezést hozott, volt, akinek nem. De a megosztott díjak bizonyíthatják, hogy a mezőny nagyon színvonalas volt. A két első helyezett továbbjutóért drukkolhatunk, hogy ugyanilyen sikeresen teljesítsenek a megyei döntőn is, 2010. február 13-án, a kecskeméti Katona József Könyvtárban.

"Ó, ha akkor tudtam volna, hogy milyen boldog vagyok" - jutott eszébe Győri-Nagy Sándornak Fekete István Ballagó idő című életrajzi regényéből egy mondat programsorozatunk évnyitó, első beszélgetésén. Nagy írónk szellemisége szőtte át az estét. A két helyi alkotó személyiségének, életének ellentétéből indultunk (férfi-nő, értelmiségi-fizikai munkás, csendes-beszédes, Alföld (Kiskunmajsa) - Dunántúl (Mágocs), stb.), hogy aztán megtaláljuk a közös pontokat, s eljussunk a legteljesebb harmóniáig.

Vedresné Nagy Ibolya először a Bori című önéletrajzi, gyermekkort idéző novellájával szólalt meg Faludi Éva tanárnő hangján, s szépen kezdtek előjönni a közös pontok: a gyermekkor csodái, az állatszeretet, az alkotás, világlátás hasonlóságai.